Az emberi látás kora
A szem alkalmazkodása közelre és távolra nézéshez Eszköztár: A szemlencse és a lencsefüggesztő rostok A szaruhártya és a szemlencse, mint gyűjtőlencsék, fordított állású, kicsinyített képet vetítenek az ideghártyára, az emberi látás kora a képnek megfelelő mintázatban a receptorsejtek ingerületet keltenek.
Az egészséges szemlencse anyaga rendkívül rugalmas. Amikor közelre nézünk, a gyűrű alakú sugártest izomzata összehúzódik, a lencsefüggesztő rostok ellazulnak, és lehetővé teszik, hogy a szemlencse saját rugalmassága folytán domborúbbá váljon. A domborúbb lencse erősen töri a fényt, és a közelebbi tárgyakról érkező fénysugarakat gyűjti össze az ideghártyán, ezért ezeket látjuk élesen.
A sugártest izmainak elernyedésekor a lencse kifeszül, domborúsága csökken, ezért a távolabbi tárgyakat látjuk élesen.
A szem működése közelre és távolra nézéskor Szem segédberendezései A szem segédberendezései a könnymirigyek és a szemhéjak. A szemhéjak, valamint a peremükön sorakozó pillaszőrök védik a szemet a mechanikai sérülésektől, segítenek távoltartani a szemgolyó felszínétől a szennyeződéseket.
A folyamatosan termelődő könny nedvesen tartja a szemgolyó felületét, megakadályozza kiszáradását, ezáltal biztosítja az optikai sajátságok, a törőképesség fenntartását. Ezenkívül a könny elpusztítja az ide kerülő baktériumokat.
A könnyet a szemhéjak terítik szét a szaruhártya és az ínhártya felszínén.
A távollátás osztályozása erősség szerint: Gyenge távollátás: 3 dioptriáig fakultatív hypermetropia Természetes alkalmazkodással kiegyenlítődik. Közepes távollátás:vagy 8 dioptria relatív hypermetrópia Az érintett csak kancsalítva tud közelre nézni. Erős távollátás: dioptrián felül.
A folyamatosan képződő könny feleslegét a belső szemzugban eredő vékony könnycsatorna az orrüregbe vezeti. Ezzel magyarázható, hogy erős könnyezéskor, például sírás alkalmával orrunkat gyakran kell fújni.
